Edzőfutás 2017.08.22.

A vasárnapi regenrálódás után hétfő reggel már kocogtam egy órát, 8 km-t, ER-ben, nagyon kényelmesen, kutyus nélkül (őt a férjem vitte el este fél órára, milyen szuper, hogy már ebben is számíthatok rá! :) Ma pedig 9 km-t futottam a kutyussal, még mindig ER-ben, mert még mindig izomlázam van a szombati PanorámaTesztFutástól :) Pedig minden nap hengerezek, jógázok. Este már gyorsító edzés lesz. Remélem, addigra még kicsit sikerül regenerálódni :)

A mai futás legnapsütéses pillanatait is gyerekek és anyukák adták :) Az elsőt egy babakocsit toló anyuka, aki olyan aranyos volt, hogy lehúzódva adott utat nekem az aszfalton, és akinek a gyerkőce csillogó szemekkel csodálta meg Sammy kutyusomat :) Az anyuka is ragyogó mosollyal tükrözte vissza az én mosolyomat :) És amikor azt hittem, ezt a fülig érő külső-benső mosolyt már nem lehet fokozni, egy másik anyukát értem utól, aki egy két-három-éves, tejfölszőke, törékeny kislánnyal sétált előttem a járdán, és amikor meghallotta a zörgést maga mögül, lehúzódott, ő jobbra, a kislánya balra. Láttam az ujjongást a kislány szemében, amikor a kutyusra nézett, hát megálltam, és megkérdeztem, szeretné-e megsimogatni a kutyust. Azt látnotok kellett volna! :) Először félt egy kicsit, sok pici gyerek tart a kutyusoktól, de ahogy átöleltem Sammy fejét, aki így nem akart szaglászni, hanem meditatíve tartotta oda magát a kislánynak, ha láttátok volna azt a végtelen gyengédséget, amivel a kicsi kezek a kutyust ölelték :) És ahogy repesve mondta, hogy milyen jó a kutyust simogatni :) Megkérdezte azt is, hogy mi van a fejemen. Elmondtam, hogy fejhallgató, zene szól benne. Megkérdezte, hogy az mire jó. Feleltem, hogy nem olyan unalmas futni zenére, ámbár a kutyust is jó nézegetni, ahogy örömmel szaglászik az erdőben. Belegondoltam, hogy a kislánynak, aki még nem tapasztalt fülhallgatót, zenét, futást, kutyust, mindez, ami számomra már rutinszerűnek és egyértelműnek tetszett, teljesen újszerű és izgalmas volt, mint ha én egy másik bolygóról jöttem volna. Nekünk is mind ilyen friss szemmel kell látnunk a világot! - erre emlékezetett ez a kicsi lány :) Szép napot kívántam nekik, ők is nekem, és továbbfutottunk :) Két szép emlékkel gazdagodott a Jó Élmények Albuma :) Sammy kellemesen elfáradt a végére, amint a képen is láthatjátok, nem akart ülésben fotózkodni ;)
A lányom pedig ma cirka 40 km-t tereplovagolt, majdnem egy maratont ;) Elismerés neki is!!!



Kövess minket a Facebook-on!